Karácsony a nyárban I.

2010 március 8. | Szerző: AndiKiss |

A reggeli kávé elfogyasztása után felkerestük a Wilgeheuvel kórházat, hogy végre egy szakértő véleményét kérjük az egészségügyi állapotommal kapcsolatban. Az elmúlt este Anita egy család – vagy háziorvos szerüséghez ajánlotta, hogy menjünk, de mivel Steve talán jobb kezekben akart látni, az előbb említett kórházba hozott.

A recepciónál tudomásunkra hozták, hogy a vizsgálat majd 1,500 rand-be (ZAR) fog kerülni, amire Steve rábólintott és várakozni kezdtünk, hogy beszólítsanak. Volt mindkettőnknek utazási biztosításunk és mint később kiderült, meg kellett volna említsük ezt amikor fizettettek velünk. Mivel mi ezt nem tudtuk és később próbáltuk visszaigényelni a költséget, tudomásunkra hozták a biztosítási cégtől, hogy sajnos így utólag már nem lehetséges, és, hogy ha elolvastuk volna a feltételeket akkor szerencsésebb helyzetben lennénk. Utólag rosszul is éreztem magamat emiatt, mert bárkinek is említettük, hogy mennyit fizettünk oda, mindenki csak szörnyűlködött az összeg hallatán. Viszont az is igaz amit Steve mond, hogy a javulásom és az utazásunk örömteli élvezete megérte ezt a pénzt.

Nem ültünk öt percet a váróban és már be is szólítottak. Három különböző orvosi személyzetnek kellett elmondanom, hogy hol, mi fáj, amint egyenként váltogatták egymást. Az orvos még viccesen meg is korholt, hogy miért is hoztam a náthát az ő országába. Egy kis lámpaszerűséggel felpillantott az orrlyukaimba és bizony el kellett ismernie, hogy a szinuszaim jócskán be vannak gyulladva és a tetejébe még a torkom is bepirosodott. A vizsgálat eredményeképp megszületett egy recept, amelyen orrcseppen, gyulladáscsökkentőn kívül, egy nagyon erős antibiótikum is szerepelt. Az utasítás a következőképp szólt: 5 napig, kettőt reggel, kettőt este. A mennyiség és az erősség, mint kiderült, oly rendkívüli volt, hogy a kórház saját gyógyszertára, sajnálatunkra, nem tudott kiszolgálni, így a Cresta bevásárló központ (shopping centre) fele vettük az utunkat. 

Dél-Afrikában, a nagy távolságok miatt, majd mindenki egy/a bevásárlóközpontban intézi minden ügyes-bajos dolgát. Itt egy fedél alatt megtalálhatóak: ruhásüzletek, élelmiszerboltok, bankok, posta, pénzváltók, éttermek és kávézók, meg sok minden más. A ‘sarki bolt’ fogalma itt nemigen létezik. Kicsinek, nagynak, nőnek, férfinak autója van és a bevásárlóközpontok hozzátartoznak a Dél-afrikai kultúrához, ugyanúgy mint a magas kerítések, szögesdrótok, biztonsági rendszerek, a kihagyhatatlan ‘braai’ (BBQ, grillezés), avagy az ízletes ‘biltong’ (száritott hús). 

A Cresta-ban megreggeliztünk egy Dominique’s nevű, kellemes kis étkezőhelyen. Még mindig leverten és taknyosan, még felét sem sikerült megennem az elémbe tett nagy tányér salátából; Steve viszont jóízüen elfogyasztott egy ‘burger’-t. Reggeli után kiváltottuk a gyógyszereimet és vásároltunk olyan pár igen szükséges nyári kelléket, mint a papucs és a napszemüveg. Visszatérve a Willows-ba, pihenéssel telt a délután. Steve elugrott beszerezni az ‘alapanyagokat’ az esti braai-hoz, én meg süttettem magam a csodásan ragyogó nappal egy kicsit.

Az aznap estére szervezett braai szolgált Karácsony esti vacsoraként. Anita meghívta barátját, Dewet-et, a szomszédban élő két úriembert, Ted-et meg Wallie-t, és Steve egy gyerekkori jó barátja, Russel is benézett hozzánk. A kellemes társasághoz Ted kutyája, Maggie is társult. Aranyos kinézetével, végtelenül játékos természetével minden jelenlevő abszolút kedvence lett.

Én imádom a karácsonyi időszakot és az azzal járó meleg, családias érzelmeket, de még sosem tapasztaltam egyet hideg vagy hó nélkül. Karácsony a nyárban, távol a családtól?! Indulásunk előtt elképzeltem, hogy ez az ünnep valahogy mégsem lesz az igazi. A barátságos társaság, a derűs, szeretetteljes hangulat, a vidám csevegés viszont eszembe juttaták Szilágyi Domokos Karácsony-ának sorait:

Mint szomjazónak a pohár víz,

úgy kell mindig e kis melegség,

hisz arra született az ember,

hogy szeressen és szeressék.

S, hogy ne a hóban, csillagokban,

ne ünnepi foszlós kalácson,

ne díszített fákon, hanem

a szívekben legyen karácsony. 

Igazán jól éreztem magamat és izgatottan vártam a másnapi, karácsonyi ebédet Russel házánal. Miután távoztak kedves vendégeink és közös erővel összeszedtük a vacsora maradványait, Steve meg én lesétáltunk a tóhoz, meglesni a halakat. Ezúttal nem jártunk szerencsével. Csak csobbanó, cuppanó hangok jelezték jelenlétüket, látni viszont nem láttunk semmit.