Útban a Blyde River Canyon fele

2010 március 15. | Szerző: AndiKiss |

Kora reggel keltünk. Úgy terveztük, hogy tíz órára készen leszünk az indulásra. Megkávéztunk, majd összepakoltuk a hat napi távollétre szükséges cuccainkat. Útravalóul, Dewet-től, droewors-t (szárított kolbász) kaptunk. Ez később igen jó cimborája is volt éhségünknek. A nagy hőség ellenére is szívós, kimondottan ízletes úti eledelnek bizonyult. Az útvonal a Gauteng tartományból ki északkeletre, Nelspruit-Sabie-Pilgrim’s Rest-Blyde River Canyon volt. Aznap éjszakára nem volt szállásunk foglalva, de arra számítottunk, hogy majd csak találunk valamit. A Dél-Afrika kalauzom érdekes információkkal szolgált választott útvonalunkról, sőt még pár szálláslehetőséget is ajánlott. Míg Steve a vezetéssel volt elfoglalva, én vagy fotóztam, vagy hangosan felolvastam részleteket a kalauzból. Még Nelspruit előtt, behajtottunk egy benzinkúthoz, falni valamit. Steve szerint a legjobb szalmakrumplit Dél-Afrikában a Steers nevű gyorsétkezdében szolgálják fel, így kíváncsiságból is, oda ültünk be egy-egy burgerre. Nem vagyok a gyorséttermek híve, de itt az étel természetes ízű, laktatós és finom volt. Mára már érezhetően jobban voltam, bár nevetésünk gyakori tárgyává vált, hogy mennyit taknyolok. 

Immár teli hassal, közeledtünk Nelspruit fele. Nelspruit, avagy új nevén Mbombela, a Mpumalanga tartomány központi városa, és a 2010-es labdarugó vb egyik fontos  helyszíne. A vadonatújan épített Mbombela Stadion, tervek szerint, négy FIFA 2010-es meccsnek lesz házigazdája. Magunk mögött hagyva a várost, és az ezen keresztülfolyó Krokodilus folyót, nem jártunk már messze az első igazi turisztikai látványosságunktól, a MacMac vízeséstől. Sabie fele az út igazán festői; erdők sokasága (bár mind mesterséges), míg a szem ellát. Az aszfaltút szürkéje simán, ellazultan kanyarog a Panorama Útvonal-nak keresztelt, a turisták által igen kedvelt, kiterjedt domvidéken. A MacMac vízesés hajdani skót talajkutatók után kapta, valamilyen oknál fogva, a nevét, akik itt sátoroztak le, arany után kutatva. Az úti kalauzom szerint, majdnem az összes vízesés (és van belőlük egy pár) ezen a tájon kelet felé néz, ezért fotózás céljából tanácsosabb délelőtt megközelíteni őket. A vízeséshez levezető keskeny sziklaösvény kezdeténél egy helyi népműves tárgyak, szuvenírek színes kirakóvásárára leltünk. Steve meggyőzőtt, hogy ne siessem el a vásárlást; hisz elég alkalom akad majd még erre a célra.

Sabie-tól van lehetőség Graskop-on keresztül, északra tartva, Blyde River Canyon fele menni, vagy egy kis kitérővel belátogatni Dél-Afrika legrégebbinek tartott bányászvárosába. Pilgrim’s Rest (avagy a Zarándok Pihenője), a régmúlt idők ‘aranylázas’ pezsgése helyett, mára már csak egy nyugalmas kis múzeumvároska. Egyik pillanatban behajtasz, a másikban már ki is gurultál belőle. Amit mi igazából kerestünk, az egy sírhely volt. Steve, gyerekkorában, egy osztálykirándulás alkalmával, ide látogatott, és ami megmaradt az emlékezetében az a Rabló Sírja volt. A történet úgy szól, hogy mivel ezt az embert lopáson kapták, kitiltották az ‘aranylázas’ Pilgrim’s Rest területéről. Később testét holtan találták a településtől nem messze. A temetőben levő hajdani, tisztes aranybányászok sírköveivel ellentétben, a rablóé más irányba néz névtelenül, büntetetten. Sajnálatunkra egy táblát sem találtunk amely útba igazított volna bennünket a nevezetes sír felé, így időnket nem vesztegetve tovább, kissé csalódottan távoztunk a Zarándok Pihenőjéből. Most persze eszembe jutnak édesapám szavai, miszerint: “Kérdő útját nem veszti!”… Mivel nem tettünk túl nagy erőfeszítést, valószínű inkább mehetnékünk volt tovább.

Rátértünk egy téglavörös színű, poros ‘római útra’. Számításaink alapján, ez rövidítésként szolgált a nevezetes három rondavel-hez. A Blyde folyó mély szorost vágott magának a hegyek között. Efelett tornyosul a táj legmagasabb pontját képező Mariepskop, meg a három hagyományosan helyi kerek fedelű házikóra emlékeztető különálló sziklacsúcs. A szoros szemetragadó természeti látványosságként csalogatja a világ minden tájáról érkező látogatókat. A megannyi kilátóként szolgáló pont ingyen megközelíthető a nap folyamán. Sajnos, mire mi odaérkeztünk az utunkba eső kilátóhoz, az őrök leeresztették az orrunk előtt a sorompót. Alkonyodott. Majd másnap. Az útikalauzom szerint már nem jártunk távol a Forever Resorts (üdülőközpont) nevű szálláshelytől. Rá is találtunk hamarosan és a repeciónál érdeklődtünk kiadó szoba felől.

Egy kedves, fekete úriember lelkesen közölte velünk, hogy épp jókor érkeztünk, hisz még egyetlen házikó kiadó. Kitöltöttük a szükséges papírokat, miközben én magamban nevetgéltem azon, ahogy bármilyen feltett kérdésre a recepiós bácsi azzal válaszolt, hogy: “You’re quite right, Sir!”; mindahányszor jól rányomva a hangsúlyt az R betűre. A faházikónknál leparkolva, rögtön szemet szúrt a bejárati ajtóra kifeszített tábla: “Vigyázat! Cerkófmajmok és páviánok veszély!” Én ijedtség helyett inkább izgatottan körbefigyeltem. Alig vártam már, hogy állatkerten kívül, a szabadban lássak különböző helybeli állatfajtákat. Az igazság viszont az, hogy az idegen szemnek aranyosnak és ártatlannak tűnő állatok, igen szemtelenül és néha bizony agresszíven is tudnak viselkedni. Bizonyos majomfajok köztudottan elkerülendőek, tárgyak elleni vandalizmusuknál fogva. Egész este és másnap reggel folyamán kutattam szemeimmel ezen állatkák után; egyet sem láttam. Még viccelődve meg is korholtan Steve-et, hogy olyan helyre hozott ahol a majmok, páviánok, meg egyéb afrikai vadak talán csak legendák tárgyai, mintsem a valóságé (ezt a felháborító gondolatomat a másnap látottak teljesen megsemmisítették). Miután kipakoltunk az autóból, korgó gyomrunktól vezetve, lesétáltunk a kellemesen langyos esti levegőben a közelben levő étteremhez. Itt a teraszon, egy sör mellett pihenve, beszippantottuk a hegyek alkonyat fényeibe borult látványát, majd jóízüen megvacsoráztunk a svédasztalos kínálatból.

Bár fáradtnak éreztem magamat, aznap éjjel sűrűn pillogtattam; először a légkondi hangja nem hagyott elaludni, aztán miután lezártuk, a levegő nélküli négy fal közé zárt hőség nem hagyott békén.