Mennyei ellazulás

2011 január 4. | Szerző: AndiKiss |

A hajnali ötkör való ébresztés kissé brutálisnak tűnt. Az ezt követő reggeli vadles után mégis úgy éreztük, hogy megérte a fáradtságot. Steve előző este félreértette, hogy mikor is kell megjelenjünk a reggelinél, így futtunkban kellett elkapkodjuk és nagyon gyorsan lehajtanunk a reggelit. Maryke már burrogtatta a motrot. Fél 6kor poroztunk el, ezúttal hetedmagunkkal, mert meglepetésünkre a Potholes-nál ránkmosolygó japán pár, ők is nászúton, mint az amerikaiak, is csatlakoztak előző este a Rhino Post Safari Lodge kellemes kis társaságához. Majmok, békésen legelő elefánthorda, madarak, szavanna növényzet fogadta ébredező szemeinket. Megfigyeltük két fiatal sas testvérpár viaskodását ugyanazért az ülőhelyért egy kiszáradt faágon. Láttunk, tán az európai kontinensről, sőt meglehet, hogy szülőfalumból az afrikai meleg tájakra vándorolt, a dús füvesben előkelően sétálgató gólyákat.

Mikor a nap már elég magasan és forrón sütött le ránk, megálltunk tízoraizni. Még a parkolóhelyünk körül is volt elég látványosság –szemtelen majmok, kuduk (majdhogynem lónagyságú antilop féle), keselyűk, zebrák, buffalo-k avagy a tó partján elnyúlva henyélő bivalyóriások. Visszafele menet az úttesten találkoztunk egy közönyösen fel-alá cammogó nagy elefánttal. Meglepve tapasztaltuk, hogy mennyire higgadtan közelít a sorakozó gépjárművekhez, öntudatosságról nem sok bizonyságot téve, engedte, hogy a csodáló emberszempárok magasztos lényének hömpölygő látomásán ragadjanak.

A szálláshelyünkre visszaérkezve egy kiadós reggeli fogadott, majd mindegyikünk elvonult kissé lepihenni, energiát gyűjteni a nap hátralevő részéhez. Minekünk végül az alvás az nem sikerült –a hőség, az új környezet, az izgatottság talpraparancsolt és úgy döntöttünk heverés helyett inkább a medence hűs vizébe csobbanunk. Teli has, teljes ellazulás, mennyei környezet. Mi kell ennél több a boldogsághoz? Délután újból high tea, majd az ezt követő esti vadles. A japán párt lecserélték ezúttal az olasz nászutasok. Úgy tűnt mi vagyunk a kakukktojások, vagy inkább szerencsések, hogy házasodás nélkül is eljutottunk a kiváltságosok paradicsomába. Steve az olasz csajban cigis partnerre talált, mindezidáig ő lévén az egyetlen füstölő. Az esti pihenőkor, míg a többiek egy pohár borral a kezükben csacsogtak, én a hangyalesőkkel voltam elfoglalva, amelyeknek gödreit az út porában észrevételeztük. Egy hosszú fűszállal zavargattam fel őket lapuló helyzetükből és figyeltem meg támadó természetüket.

A sötétedés hazaterelt végül, de még útközben mosolyt csalt az arcunkra egy nagy csapat cerkófmajom, a csapatnak is a fiatal, bébi tagjai, amint gátlások nélkül játszadoztak, rohangáltak, bosszantották az idősebbeket. Egy újabb gyertyafényes és mókázó, élettel teli hangulatban eltelt vacsora után, az ágy nemet nem tűrve hamar álomba csalogatott. A másnap reggeli megint csak öt órai ébredés nem tartott fel hosszan senkit sem az éjszakába….