Előkészületek II.

1.0Utazás Afrika déli csücskérehttps://afrikadelicsucsken.cafeblog.huAndiKisshttps://afrikadelicsucsken.cafeblog.hu/author/AndiKiss/Előkészületek II.<meta http-equiv="Content-Type" content="text/html; charset=utf-8"><meta name="ProgId" content="Word.Document"><meta name="Generator" content="Microsoft Word 12"><meta name="Originator" content="Microsoft Word 12"><link rel="File-List" href="file:///C:%5CUsers%5CAndi%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_filelist.xml"><link rel="themeData" href="file:///C:%5CUsers%5CAndi%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_themedata.thmx"><link rel="colorSchemeMapping" href="file:///C:%5CUsers%5CAndi%5CAppData%5CLocal%5CTemp%5Cmsohtmlclip1%5C01%5Cclip_colorschememapping.xml"><style>  </style> Ezek után hátravolt még a swaziland-i meg a mozambique-i vízum megszerzése. Mozambique végül lemaradt a listánkról. Az eredeti terv szerint az Új Évet töltöttük volna ott és Steve gyermekkori barátja, Russel, is velünk tartott volna. Sajnos a hely ahol szállást szerettek volna foglalni a fiúk, már tele volt; állítólag rengetegen választják Ponte D'Oro-t nyaralóhelyül. Mert ugyebár mi most a nyárba mennénk; a csúf, nedves, barátságtalan, és irtózatosan lehangoló Londonból, a verőfényes napsütésbe, melegbe, nyáréji viharokba. <o:p></o:p> Így tehát, a Dél-afrikai vízum megszerzése után, jelentkeztem a swaziland-i nagykövetségnél is. Kétszer beszéltem velük telefonon; humorosnak találtam a csevejt. Mintha nem is nagykövetséggel lett volna dolgom, az illető akivel összeköttettek lazán vette a bevinnem szükséges papírokat, meg az időpontegyeztetést is. Miután megegyeztünk a napban, megígértette velem, hogy visszahívom őket a menetelem előtti napon, jelezve, hogy igenis megyek, ott leszek; bár az óra szerinti időpont nem számított; bármikor látogatási programon belül. Steve-vel megegyeztünk, hogy majd ő is velem tart, és hát jó ötletnek is bizonyult. Azt még hozzá kell tennem, hogy bár tanultam földrajzot, Swaziland-ről mostanáig nem hallottam. És még van más afrikai ország is (pl. Eritrea) amely mindezidáig nem tartozott ismeretségeim körébe. Csakhogy megnyugtassam mindazokat akik úgy érzik tájékozatlanok. <o:p></o:p> Egy hétköznap, munkába menetel előtt, 11 körülre volt programálva a 'vizit'. A swaziland-i nagykövetség épülete nem messze van a Buckingham palotától. Míg Stee-re vártam, megcsodáltam az épületet homlokzatát díszítő miniatűr vitorlás hajót. Mikor már ketten voltunk, be is csengettünk nagyhamar. Nagyon hivatalos hangulat fogadott odabent. A recepciótól egy mosolygós fekete hölgy betessékelt minket pár perc után egy ugyancsak nagyon hivatalos hangulatú irodába, ahol egy megtermett fekete úriember fogadott minket kezetnyújtva. Mai napig sem tudjuk pontosan, hogy kivel is volt dolgunk; mi szeretjük azt hinni, hogy maga volt a nagykövet. Az irodába lépve, rögtön észrevettem a balraeső falon a swaziland-i király (Mswati III) meg a 'királyanya' fényképeit, szépen egymás mellé kiaggatva. Sokáig nem volt illendő nézelődnöm, hisz a 'nagykövet' ránkkérdezett miért is jöttünk. Mire felvilágosítottuk látogatásunk tárgyáról, kezembe nyomott egy nyomtatványt, amelyet helyben ki kellett töltenem. Míg töltögettem a papírt, Steve szóba elegyedett az úrral. Swaziland-ről beszélgettek; Steve megemlítette neki, hogy ő Dél-afrikai lévén, fiatal, kezdő mérnök korában ott dolgozott egy ideig a Maguga gáton. Ezen aztán kapott 'a nagykövet' és még tovább szaporították a szót. Mindeközben az volt az érzésem, hogy a szeme sarkából engem is igen figyel. Végül megtörtént a nyomtatvány kitöltése; oda is nyújtottam 'a nagykövetnek', mire egy érdekes dolog történt. 'A nagykövet' elkezdett fészkelődni a székében, keresgélt valami után az asztalon, hümmögött párat, aztán kijelentette, hogy "Van egy kis gond!". Steve-vel meghökkenve egymásra néztünk; nem tudtuk mire vélni. Végül egy újabb nyomtatványt hozott a figyelmünkbe, hozzátéve, hogy irtózatosan sajnálja az elrabolt időnket, de úgy tűnik romániai állampolgároknak mégsem kell vízum. Na fene! A dokumentum dátuma 2007es évet írt, de elmondása szerint a nagykövetség honlapján szereplő hivatalos adatok még nem lettek frissítve. Azt mondtuk, hát jó, mi nem igazán bánjuk az elveszített időt meg fáradtságot, de szeretnénk azért ezt az információt biztosra tudni, vagy legalábbis egy másolatot kapni a felmutatott dokumentumról. 'A nagykövet' kijelentette hogy erre semmi szükség, mert a határnál ezt mindenképp tudni fogják. Nem volt mit tennünk, megköszöntük az idejét, ő még egyszer kérte a bocsánatot, aztán szépen kivonultunk. <o:p></o:p> A későbbiekben majd kiderül, hogy mennyire is volt igaza ....<o:p></o:p> <o:p> </o:p>rich